A szobában csönd van, csupán apró lélegzet vételeket lehet hallani. A nyugalom régi vendég a házban, senki sem szólal meg.

-És..És, most mi lesz?

-Nem tudom. De, lassan itt lesznek, és végem.

-Végünk..-az ajkába harapott, és egy könnycsepp gördült le az arcán. 

-Nyugodj meg, Rebeka. Nem lesz semmi baj.- Mindketten az eljegyzési gyűrűjükre pillantottak, de egyikük torkán sem jött ki hang.

-Mi lesz Ashley-vel? Még nagyon kicsi, David..-Hirtelen az ajtó kinyílt és és az akkor nyolc éves Ashley jött ki. 

-V-valami baj van? Nem tudok aludni..

-Fogd be!-kiáltott a kislányra, aki sírva rohant a szobájába. 

-Jaj, Ash, gyere ide, drágám! Nincs semmi baj..

-Jönnek!-

------------------------------------------------------------10 évvel később---------------------------------------------------------------------------------

-Végre itt hagyhatom, ez a..az árvaházat!-Kiáltom hatalmas hanggal, mivel ma lettem 18 éves, és elköltözöm Londonba. A bőröndjeim is készen állnak, szóval, mehetek is! 

Kiszaladtam nagy örömmel, taxiba ültem, és zenét hallgattam.Az út 1-2 óra hosszú volt, de megérkeztem.

-SZÉP HÁZAM VAN!-Kiáltottam, talán túl nagy hanggal,(és örömmel) mert egy néni jön felém, dühös arckifejezéssel. 

-Segíthetek?-Erőltetett műmosolyt csináltam, (és a hajamba túrtam) a néni pedig a botjával oda (próbált) csapott elém.

-Ne merészelj zajongani, vagy kihívom a rendőrséget!-Bólintottam, majd direkt becsaptam előtte az ajtót, és direkt üvöltetni kezdtem a zenét. Kopogást hallok az ajtó felől, talán tényleg kihívta a rendőröket? Kinyitom az ajtót, de szerencsémre csak két "pacákot" fedeztem fel, az ajtómban.

-Ashley Young? 

-I-igen..

-Ez az öné. az apja kérte, hogy adjuk oda, ha betölti a 18. életévét.-Becsapták az ajtóm, és elmentek. Egyedül hagyva engem, a rejtélyes dobozzal..